Bocsi de ezt nem hagyhattam ki!

"IMÁDOM A HATALMAS FENEKEMET!"


Keményen dolgozik azon, hogy ilyen maradjon

Ha ekkora feneke lenne, a legtöbb nő csak azzal foglalkozna, hogy elrejtse a világ elől. Jennifer Lauren azonban nemhogy elégedett, hanem kifejezetten örül neki, és imádja tangabugyikban mutogatni.

Jennifer ráadásul hízókúrára fogta magát, hogy genetikusan sem apró hátsóját még nagyobbra növessze. Napi 4000 kalóriát fogyaszt, nehogy elveszítse formáját.

A 38 éves nő mindig tudta, hogy nagy lesz a feneke, hiszen édesanyja is a tipikusan körte-formájú nők közé tartozott. Kamaszkorában kezdett el hízni, és 28 éves korára krónikusan túlsúlyos lett. A rengeteg plusz súly szinte kizárólag fenekére, hasára és csípőjére rakódik, felsőteste átlagos.

Jennifer nem rejti el magát a világ elől, sőt. Saját honlapot indított, ahol jó pénzért árusítja a képeit, ezzel majdnem négyszer annyit keres, mint korábban. A több, mint 1000 törzsolvasója havi előfizetési díjért nézegetheti a lenge alsóneműben készült fotókat. Jennifer ráadásul férjét is az interneten találta, egy olyan chat-szobában, a kerekded nőket kedvelő férfiak keresik mások társaságát.

    

(forrás: 5 perc.hu)
         
            


     

Micimackó: Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperatív jellegű tevékenységre.

Malacka: Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris: Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Ubermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles: Súlyosan depresszív alkat. Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásravalót, ezért - míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik. Ez a gyökértelen élet, valamint a seggen fityegő műfarok - Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma -, amivel a többiek állandóan b*szogatják, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól ("mi van, ha nem sikerül?").

Kanga: Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét - kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya a rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba: Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkenyéztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsősorban édesanyja - nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi: Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait - heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utalják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly: A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte es a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is.

Róbert Gida: Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont...


 

Segítség.
Kisebbik leányom -a liliomkorúságon túl, de a nagykorúságon még cseppnyit innen- rákapott az Agyhúgyköves blogra.
Totális fertőzés jeleit látom rajta immáron két napja, úgymint: hangos  -sőtmitöbb fuldokló- röhögések hangjai a szobából, könnycsurgás a szemeiből, elvörösödő arc, hasfájástól tipikus begörnyedés, illetve olykor-olykor artikulátlan szavak a torkából.
Néha némi értelmesnek tűnő felkiáltások, amelyek többnyire arról szólnak, hogy "megőrülök;-beszarok;-eztnembíromki;-vaaaaaaazzzzz...." ilyesmik.
Tegnap már súlyosbodott a helyzet, mert míg én kinn kotyvasztottam egy kis gyógytápot neki, ő visítva süvöltötte a konyha felé (irányomba), hogy: "anyatenemvagynormááááliiiis!!!"
----pffff------
(Akkor olvasott el egy-két kommentemet, plussz azt az interjút, ami velem készült amúgy virtuálisan a szerzők jóvoltából, és amire úgyszintén rábukkant, holott reménykedtem abban, hogy közelebbi hozzátartozóimig nem fog eljutni ama zsenge idétlenségem. Hát tévedtem.)

Epilógus:
Később hozzátette -akkor már egész emberi hangon, majdhogynem hízelegve, duruzsolva-, hogy "Anya én úgy imádlak téged! Hogy ENNNYIREE hülye vaaagy!"


-én is szeretlek lyányom-

Ejj, ejj, elmondom én, nem titok,
Mióta megszülettem,
Szenvedélyek rabja vagyok
Kezdődött azzal, hogy lemondtak
Rólam szülészek, orvosok
Ám két kilómmal kiabáltam:
Én akkor is élni akarok!

Első szenvedélyem...-nosza hát
Beragyogta szüleim otthonát, hazavitték
Nevelgették a konokul élnivágyó Ágikát.
Később szülőértekezleteken megríkatták
Anyámat, ó, nem a betűvetéssel volt gond:
Nem díjazták cserfes csacsi nagy számat

A beskatulyázást soha nem tűrtem
A konvenciókat szenvedélyesen utáltam
Mégis fémjelezték mindenütt a nevem
Mert az életet látványosan imádtam
És mert betörni nem is akartak (az
oviban sem angyalka volt a jelem),
Bájos-vadóc csínytevéseimen
Inkább együtt nevettek velem

Lám, másik szenvedélyem a nevetés,
A bút, bajt gondot feledés, ha kelek
Kacsintva üdvözlöm az égen a Napot
Javíthatatlan örök optimista vagyok
Szenvedélyesen szeretek szeretni, lételemem
Hogy viszontszeressenek, szomjazom
Hogy dédelgessék pátyolgassák nem
Hétköznapi, öntörvényű szétszórt lelkemet

Káros szenvedélyem a pillanatnyi örömök
Tudom, hiba hogy nem nézem a holnapot
Nem bánom, nem siratom a múltamat
-néha elégett hamu-holt álmokat török-
Százévesen is örök gyerek maradok
Egy rakoncátlan "makrancoskata"
Kinek sosem fogy ki égbe szálló dala

Szenvedélyem a jó borok, étel, ital s a zene
Ha rámjön a bolondóra, depinek esélyt
Már nem adok, irány a barátok törzshelye
Ha kell, hajnalig mulatok, s ha ez is bűn
Hát aszondom ott egye meg a fene-
Az vessen rám első követ, ki ily módon
Még sosem vétkezett...-Hukk! Bocsika ha
Imitt-amott hiányzik egy ékezet-

És most ürítse az rám, egészségemre
Gyümölcslével, tejjel teli poharát
Aki -míg ezeket elolvasta- nem
Rejtette véka alá elnéző kis mosolyát!



 

HA NINCS SZÍVLAPÁTOD... :))




 

Ni, hát, szépséges kolbászom,
Ma nem lettél szívbéli barátom,
Gyorsfüstölődni mért siettél ennyire,
Hogy paprikás krumplimnak lettél szégyene?!

Jó, jó, belátom, kedves büdös barátom,
Hogy "óccó vótá", s bíztam benned,
De átvertél! Miért tetted?!
Védőgázas csomid, s összetevőid
(szalonna, só és fűszerek,
plusz mindenféle -Mengyelejev- E-gyebek),
Nem mutatták fura fonákod, hogy
Még csak "paraszt" sem vagy te szegény,
Kolbásznak csúfolt legény!

A krumpli fő -becsületes, szép-,
Te mért írigykedsz Őrá ezért?
Mert bukszám bús hiányokat mutat,
S emiatt Téged,
Az "árzabálót" választottalak?!

Nyálát csurgatja éhes családom,
Míg én még mindig
Nyálkás bőrödet nyúzgálom
Ó, hogy a kánya csípjen beléd
S az összes égi szentek -

Mérgemben rágyújtok
A felirat sprőd:
(rájöttem, te szegény, mért vagy ilyen)
- A dohányzás öregíti a bőrt! -

Előzetesként egy kis ízelítő az EREDETIBŐL, a jó öreg Karinthy bácsi feledhetetlen írásából:


Mint vélgaban

Hol s merre jár ő, merre vetette a sors, a költőtársat, drága pajtásomat, Jóskát, mióta az a nézeteltérés volt köztünk, s ő annyira érzékeny szívére vette a dolgot, hogy eltűnt látóhatáromról?... Mert költők voltunk mi ketten, ó igen, s még minők! Huszonkét évesek, ezerkilencszáztízben a New York kávéház erkélyén tudjátok-e, mi volt az? Ezek a mai költők, mit tudnak ezek - a szavakat, amikből verset írnak, készen kapták, mint elkényeztetett gyermek az építőköveket - mit tudják ezek, mi volt az, akkor, minden kultúra újjászületése, több, kezdete és forrása, a káosz! A Semmi, amiből nekünk kellett megteremteni az egész világot, nekem meg Jóskának! Nekünk nem volt szótárunk, nem volt könyvtárunk, mint ezeknek a konzervatív, begyöpösödött futuristáknak meg maistáknak itten - mi a Nyelvet, a költészet anyagát s a Beszédet, a gondolkodás anyagát magunk teremtettük - de nem ám úgy, mint Zamenhof, aki az eszperantó új szavait mégiscsak régi fogalmak jelölésére gyártotta össze! Nekünk bizony kész fogalmaink se voltak, miután a régieket mind elvetettük - mi előbb a szót alkottuk meg, s rábíztuk, hogy teljék meg tartalommal - bizony, fogalmunk se volt róla, és megszületett a halandzsa, a világ legtisztább nyelve, mely csak szavakat ismer, s a beszélő vagy hallgató tetszésére bízza, mit gondoljon s mit értsen a szó mögött!........................

*****

......................Zavartalanul átadhattuk magunkat az alkotás örömének.

- Ma kuruc verset fogunk írni.

- Tiszta halandzsa, vagy lehet benne szó is?

- Tiszta halandzsa. Műfajszerű.

És már diktálta:

    Doborza!

Huj, koszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhástok vereki!
Dengelegi!...

Különösen jól sikerült vers volt, tele kurucos tűzzel, régies zamattal. Sajnos nem emlékszem már az egészre, csak a refrén cseng még a fülembe:

Ne mánd, ne mánd, a vereszt!

Mennyi szép verset írtunk mindenféle modorban, műfajban! Balladát, szerenádot, népdalt, klasszikus eposzt, időmértékes sorokban! Hol én írtam, és ő diktált, hol megfordítva. Tökéletesen megértettük egymást, soha nem volt nézeteltérés... Csak annál az átkozott szonettnél, ami miatt szakított velem!

Ennek a szonettnek is csak az elejére emlékszem, meg a végére. Finom, törékeny vers volt, kissé a francia dekadensek modorába. A címe: "Fajdala..." És utána a kezdő sorok borongós, bölcselkedő hangulata:

A pő, ha engemély, kimár -
De mindegegy, ha vildagár...

Aztán volt még néhány hasonló reflexió a pő-vel kapcsolatban. Még csak a befejező két sor hiányzott. Ő írta, sebesen, az ihlet lázában, csillogó szemekkel:

...mert engemély mindet bagul,
Mint vélgaban a bégahur!...

Diadalmas mozdulattal nyújtotta át a kész verset. Figyelmesen átnéztem, vizsgáltam, bólogattam.

- Rendben van? - kérdezte lelkesen.

- Azt hiszem, nagyon jól sikerült - mondtam szerényen. Csak itt egy betűt kellene változtatni.

- Hol?

- Itt a végén, az utolsó sornál. Azt írtad, "bogul" és a végén "bégahur". Írjuk "bégahur" helyett "bégahul".

Nagyra meresztett szemekkel nézett rám.

- Minek?

- Hát a rím kedvéért. Ha "bogul", akkor a másik legyen "bégahul" - így szebb a rím, egyforma betűvel végződik.

Nem számítottam szerény kérésem hatására. Elsápadt, aztán vérhullám öntötte el az arcát. Felugrott, a szeme villámlott.

- Csak nem gondolod - kiáltott a legnagyobb felháborodás hangján -, hogy hitvány rímjáték miatt föláldozom az egész vers értelmét? Pfúj!... Mindig sejtettem, hogy számodra csak puszta formaság a költészet!

Köszönés nélkül elrohant. Soha nem láttam többet.

-------------------------------------------------------------------------------------

És akkor álljon itt az én szerény verzióm, mert mondanom se kell, piszkosul megihletett a Pő ha engemély kimár!!!!!
(Legfeljebb szegény Frigyes forog a sírjában.)


Mütyürgő


Mütyürgök gondolos veretes espelyeken,
Kicsinyég zizzenlős homolyok báválnak
Csécseplős dágványok dogornya tekereken,
Virongós mosolygák dikkelnek, ágálnak.

Vekernyegek delemence pásítva,
Egy döbrés a pázsit és zöld burnyok
Paszulylebernye vizslogol a bokron,
És vígan homácsol a kis gornyok.

Felhőbérnye süsüllög a délpottyon,
Taszalyfityke hetypelleg amottan
Káricskol az elmúló gigizsébre, majd
Szuszárgontos zsomrádhebe lakottan.

Venyergézsde ókocmontos zsárka
Kattanbuzsok mómicguffint pettyen,
Elmélázik a bigolypöntrös bárka
Seremzondban huholyog a flekken.

hámoztál már borotvával
ránccá fonnyadt zöldséget?
számoltál már lábujjadon
hónap végi költséget?

öntöttél-e sült hurkához
lápos iszamós vizet?
hánytál le már gazdag embert
ki vacsorákat fizet?

görcsöltél és térdepeltél
méhed-unva vonyítva?
átkoztad-e petesejted
hasad fogva sikítva?

áztál-e át száz rétegen
szégyenszemre pirosra
terült már el nadrágodon
utálat-folt ("csinoska"?)

megnézted hogy szótagszámom
nyolc per hét per nyolc per hét?
pucoltad már káromkodva
magad után a vécét?

****

affenébeis harminc éve annyira unom már
ezt az egész menstruációs klisét
aztán meg -majd hamarosan- írhatok
egy nyávogós undok klimaxos izét- - - - - - -















* (PMS: premenstruációs szindróma)

NA MOST AKKOR KÁROS, VAGY
NEM KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE????

JÓ NAPOT, ÜDVÖZLÖM A PSZICHIÁTRIAI GYORSSEGÉLY SZOLGÁLTATÁSNÁL!


- Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször.

- Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot.

- Ha önnek több személyisége van, nyomják meg a 3-as, 4-es, 5-os és 6-os gombokat.

- Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét!

- Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra.

- Ha ön skizofréniás, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg.

- Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy milyen gombot nyom meg, úgysem fog válaszolni senki.

- Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et.

- Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettőskereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják.

- Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét.

- Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0-át.

- Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót.

- Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.

- Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.

- Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak.

- Ha menopauzás, tegye le, kapcsolja be a ventillátort, feküdjön le, és sírjon. Nem marad ez mindig így, ne féljen.