Néhány évvel ezelőtt egy férfi kalandba bonyolódott egy olasz nővel,
s a nő egy éjjel bevallotta neki hogy teherbe esett tőle.
Mivel nem akarta hogy szégyenben maradjon de elvenni sem volt ínyére,
jókora összeget adott neki, hogy visszamenjen Olaszországba és csendben
megszülje a gyereket.  

 Az egyezség része volt az is, hogy  ha ott neveli fel, a gyerek 18 éves
koráig kap majd anyagi segítséget.
A nő beleegyezett, de azt is tudni akarta, a férfi hogyan szerez majd
tudomást a kicsi születéséről.
Hogy minél diszkrétebb legyen a dolog, a férfi azt kérte, küldjön neki
egy egyszerű képeslapot, s a hátoldalára írja rá: "Spagetti".
Akkor majd el is kezdi utalni a gyerektartást.

Egy napon, úgy 9 hónappal később épp hazaért kis feleségéhez.
-Drágám -mondta a nő zavarodottan-, ma kaptál egy nagyon furcsa képeslapot.
-Add csak ide, majd később elmagyarázom - vágta rá.
Az asszony engedelmeskedett, s csak azt látta, ahogy férje arca falfehérre vált a levelet olvasva, majd hirtelen elvágódott.
A kártyán a következő állt:
"Spagetti, spagetti, spagetti, spagetti, spagetti. Három húsgolyóval, kettő anélkül. Küldj extra szószt.."

(forrás: Internet)

Egy új lelkész annyira lámpalázas volt első szentbeszédekor, hogy alig tudott megszólalni.
Második szentbeszédje előtt felkereste hát a feljebbvalóját, és megkérdezte, hogyan tudná leküzdeni idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen vodkát a misekehelybe, és néhány korty után már mindjárt lazábban fogja tudni folytatni.
A következő vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, hogy még hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, pompásan érezte magát. Amikor mise után visszatért a plébániára, talált egy levelet a feljebbvalójától:

Kedves Testvérem!
1. Legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet!
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe.
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. Az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. Tíz parancsolat van, nem 12.
6. 12 tanítvány volt, nem 10.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T betűre".
8. Nem konferáljuk be Jézust és tanítványait mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával győzte le, és nem "lőtte szitává a rohadt seggét egy Magnum 357-essel".
10. A kígyó tekergett az almafán, nem pedig az "Isten ****a".
11. Nem utalunk Júdásra úgy, mint arra a "pöcsfej"-re.
12. A pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának".
13. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem a Fater, a Kiscsávó és a Kriptaszökevény.
14. Júdás harminc ezüstpénzen adta el Jézust, és nem 2 fillérért, az Olajfák hegyén, és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek nem a büdös francba.

Micimackó: Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperatív jellegű tevékenységre.

Malacka: Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris: Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Ubermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles: Súlyosan depresszív alkat. Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásravalót, ezért - míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik. Ez a gyökértelen élet, valamint a seggen fityegő műfarok - Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma -, amivel a többiek állandóan b*szogatják, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól ("mi van, ha nem sikerül?").

Kanga: Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét - kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya a rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba: Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkenyéztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsősorban édesanyja - nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi: Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait - heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utalják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly: A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte es a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is.

Róbert Gida: Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont...


 

HOZZÁVALÓK:

- másfél kiló nyersratyli
- egy jókora pese
- 2 csobolyó gönyézde (ha lehet, pöcörgosi)
- 3 csipet ciháta

ELKÉSZÍTÉSE:

A nyersratylit fertályórát posvásztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyentgetjük, mert hamar odakaphat.
(Ahova nem szeretnénk.)*

    Fenti - igencsak meghökkentő receptet - szegény megboldogult ükanyám hagyta rám, bár annó, amikor rám hagyta, én még meg sem születtem. Ezen mellékes tényt figyelembe se véve olybá vettem - mivel zsenge koromtól bőszen érdeklődöm a gasztronómia tudománya iránt -, hogy akár én is lehetek a tulajdonosa eme erősen felbecsülhetetlen értékű, s igen ritkaságszámbamenő ételleírásnak.
    Nosza, rögtön magamévá is tettem, ami azzal kezdődött, hogy kigúvadó szemmel háromszor is elolvastam az elkészítendő étek nevét, címét, személyes adatait, hogynemondjam, a "profilját". TAJ-száma nem lévén, átböngésztem a hozzávalókat, úgyis a piacra készültem hirtelen felindulásból...
    A TV-Paprikát kora reggel óta áhítatosan figyeltem, hogy mikor jön már a Bede Robi megmondani nekem, hogy "Mit eszünk ma?" Azt sejtettem, hogy enni eszünk valamit, mert ugye az létfontosságú - energiapótlás, miegyebek végett -, csak fogalmam nem volt, hogy mit. Ja, meg hogy miből. (Jelzem, 29.-e volt.) - - -
    Óóó, jött is a Robi, sármos fellépésével, imádnivaló mosolyával, s így hónap végén - mindennemű jövedelmek, nyugdíj, családi pótlék, gyerektartás, szociális segélyek és a lakásfenntartási támogatás nullára merítése után - ajánlott is egy könnyed, bárki számára elkészíthető egyszerű kis snassz bélszínérmét extraszűz nápolyi olívaolajon csaképp megkapatva, szarvasgombával töltve, juharsziruppal nyakon öntve, desszertnek meg avokádós, karambolás salátát ( ez utóbbiról lövésem se volt mi lehet, csak tippelni tudtam, hogy valószínűleg közutak mentén terem, amikor szezonja van ).

- - - Nos, hát ezért kotortam elő a ládafiából öreganyám rég porosodó receptjét, reménykedve, hogy azt a főzetet olcsóbban ki lehet hozni. Pontosabban a semmiből, mert abban is nagy vagyok, ha muszáj.
    Kezemben a receptet lobogtatva rohantam a vásárba, legelőször a ratyli-árushoz mentem, aki csillogó szemmel ölelt a kebelére, könnyeivel küszködve körbecsókolgatott és azt szepegte, kilencvenegy éve nem vettek már tőle ratylit, itt rohad rá, már be is akarta zárni a bótot, de ne aggódjak, ez még a frissebbek közül való..-Tüttyölve lesz? - rebegte, míg gondosan becsomagolta a ritka alapanyagot, s bólintásom nyomán örökre elérzékenyült. Kár, mert így nem tudtam megkérdezni tőle, hogy pesét, azt hol kapok?, így hát az ösztöneimre bíztam magam.

     A pese-sátor arrébb volt vagy tíz méterrel, de vagyok én olyan talpraesett, hogy ha valamit nagyon keresek, azt meg is találom. Ehh. Meg is lett. A pesésnéni nem alélt el annyira, úgy látszik ezt az izét gyakrabban veszik a népek, mert egy frappáns mozdulattal beleplattyantotta azt a jókora darabot egy kimustrált teszkószacskóba, majd rám bámult: - Vagy kevés lesz, aranyom? -Ó, Dehogyiis! - szabadkoztam mosolyogva - Csak hárman leszünk rá, jut is, marad is, hehe. (Azért a biztonság kedvéért megnéztem ezt a jószágot közelebbről is, de nem mozgott, így hát megnyugodtam.)

   Nem is nagyon részletezem tovább, minek untassalak benneteket, a lényeg, hogy a három csipet cihátát rögtön megkaptam a fűszeresnél, bár nagyon nehéz volt meggyőznöm róla, hogy tényleg nem kell egy kiló, nem, nem befőzni lesz. Csak csipetet, csak csípetet! ( Ki tudja, nem lesz-e ez is sok, még majd megmolyosodik nekem...)
    A gönyézdére - ha véletlenül vesztek -, nagyon ügyeljetek ha arra jártok, mert tényleg csak a pöcörgosi a jó, a fószer rám akarta tukmálni a beremtásit, meg a vaharkázósit, de ne tévesszen meg benneteket, az csak silány utánzat mind. Úgy lehet, kínai, sose tudni. Ja, és csobolyót vigyetek, mert csak hozott edénybe méri a sóherje. Pedig van neki a pad alatt, láttam, csak biztosan sajnálja, mert az alpakkából van.
    Hááát...boldogan cipeltem haza a különleges zsákmányt, ráadásul annyira olcsón megúsztam, hogy kifutotta még egy dobozos Borsodira is, amit tényleg csak a habos oldala miatt vettem, meg legalább azt messziről is felismertem. Hiába no, főzőcskézés közben olyan jólesik legurítani e habzó nedűből, vidámmá is tesz, bár én ettől a recepttől már alapból vidám voltam.
- - - És hogy mit kell tenni a továbbiakban? - látom kíváncsi tekinteteteket magam előtt - Pofonegyszerű! Csupán nagyon figyelmesen, lépésről lépésre követni kell a leírtakat és hipp-hopp, már kész is!

     Ám! De! Kedves kulináris élvezeteket előnyben részesítő, sütni-főzni szerető, ínyenc honfitársaim, mégegyszer hangsúlyozom, hogy maga a recept NEM SAJÁT TALÁLMÁNYOM, tehát csak felelősségetek teljes tudatában, mindennemű külső behatás és kényszer nélkül próbáljátok ki! Amennyiben pedig nálatok beválik, akkor kérlek jelezzetek nekem, mert én épp most terítek, és nem akarok lebőgni ezzel a cuccal.
    Szeretném azt mondani nyálcsorgató éhes családomnak, hogy ugyan már. Ez egy sokak által kipróbált, jól bevált recept! És persze közben ujjal mutogatnám a monitoron, hogy látjátok? Ő is meg ő is megcsinálta, hurrá! (Legfeljebb majd azt nyalogatják, ha mégis vacak lett.)
Utóirat: gyomorrontásról, elzöldült arcokról, hányingerről, mentőkről ne írjatok, mert képesek, és azt is elolvassák! Még a végén meg se kóstolják!
- - - - és akkor MIT ESZÜNK MA?! - - - -



*(A "Ratyli" receptjének forrása: internet, a cikk saját írásom.)