TABI LÁSZLÓ: HOLD

     Nézegettem a Hold részletes térképét egy folyóiratban, és kereszttel megjelölve rajta  azt a pontot,  ahol — idézem — ,,az első ember minden valószínűség szerint holdat fog érni”. Holdat fog érni tehát és nem földet az első ember.

     Tűnődtem én már ezen a kérdésen, s abban egyeztem meg önmagammal, hogy nem feltétlenül szükségszerű valamely bolygót és anyagát egyazon szóval jelölni, mint a Föld esetében történt. Vagyis hogy például ha az ember eljut a világűrbe, a búzát a Venuson is a földbe fogja vetni és nem a venusba.
      A fenti idézetből azonban úgy sejlik, hogy nálam okosabbak ezt a kérdést másként ítélték meg; ezek szerint a Holdon föld egyáltalán nem lesz, mert a hold nemcsak a bolygónak a neve, hanem annak a matériának is, amiből a Hold összeállt. Mivelhogy pedig az ember megjelenése a Holdon már csak idő kérdése, nyelvi szempontból sem árt felkészülnie annak, aki nem akar a hold alá süllyedni szégyenében, amiért rájárt a nyelve a föld szóra.   

     Bár a dolog nem túlságosan sietős, előzetes tréning céljából jó lesz megszoknunk néhány változást nyelvünk használatában.
     Hogy csak egyet-kettőt említsek: ha valakivel találkozom a Holdon, aki Debrecenben született, éppúgy, mint én, akkor a földimmel találkoztam; ha ellenben már a Holdon kerültünk egy helyre, akkor ő nem a földim, hanem a holdim.
Holdonfutó lesz, akinek se otthona, se vagyona; a holdszint kettőben fogok lakni ha nem akarok emeletet mászni, s nem fog a holdba gyökerezni a lábam, ha egy épületen azt látom kiírva: Holdművelésügyi Minisztérium. Tudni fogom, hogy ott intézkednek többek között a holdjáradékról is.

      Van azonban a ránk váró feladatnak egy másik, nem kevésbé kacifántos része is. Éspedig:

     Minthogy a Holdról az égboltra nézve a Földet fogjuk olyanformán látni (bár természetesen sokkal nagyobbnak), mint most a Holdat, fent a Holdon nemcsak a föld helyett kell holdat mondanunk, de a hold helyett a föld szó használatát kell megszoknunk.
     Miről fog álmodni a lány földvilágos éjszakán? Mert nyilvánvaló, hogy a holdas éjeket a földes éjek cserélik fel, nemde?
     Ha ott fent megkérdik majd Kovács kartársat, hogy s mint van a kedves felesége, így felelhet például: ,,A feleségem, az a holdra szállt angyal, sajnos földkóros. Tegnap éjjel is álmában felkelt, és végigesett a holdon, úgy sütött a teliföld.”

     Már most az égnek mered minden hajam szála, ha arra gondolok, hogy egyszer majd a Marsra is áttelepülünk, s akkor kezdhetjük előlről az egészet. De ezen még ráérek mérgelődni.

    Képzeletemben egyelőre még csak a Holdon járok, s találkozom Mihály bácsival, az öreg paraszttal, aki újságolja, hogy ő is áttelepült, a régi öt hold földje helyett éppen most utalták ki neki az öt föld holdat, de tiszta egy homok, a fene egye meg.