Dalszöveg

Tűzpiros virág 
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán, 
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt 
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát 
mindhiába keresem.

Egy régen elfelejtett dal 
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból 
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem 
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten 
halkan búcsúzik a nyár.

Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon, 
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő 
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben, 
feledni sosem fogom!

Tűzpiros virág 
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán, 
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt 
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát 
mindhiába keresem.

Egy régen elfelejtett dal 
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból 
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem 
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten 
halkan búcsúzik a nyár.

Valami lehet, valami nagyon nagy
közös bűnünk a múltból
vagy előző életekből, vagy valami
nagyon nagy tiltott átkos
szerelem, mi lezárult megoldatlanul
S közben szenvedtünk
-úgy hittük, ártatlanul-

Kínlódjuk együttléteink hiányát,
gyűlölködve vetjük szemre
egymás minden hibáját, átléptünk
tiltott kapukon, túlestünk gyilkos
indulatokon, keressük, de nem leljük
a lényeget, sorsunk fityiszt mutatva
integet, vágyaink rabja vagyunk
álmaink elől messzire futunk

Sikítva tépkedjük a múltat
nem nézzük, valaha lesz-e még
utolsó holnap
Javulásra semmi remény, míg csak
egymás karjaiban lobban fel a fény,
a tűz, a szikra, az őrjítő szenvedély

Futunk egymás elől reménykedve, de
ettől egyikünknek sem jobb a kedve
Lesem az órát, számolom a napokat,
minden percet írok, amely már
nem téged mutat

Mindketten tagadjuk, ám mindketten
tudjuk -mással ez nem fog így izzani-
mással ez nem fog ilyen iszonyúan fájni
Sejtjeink, porcikáink emlékeznek
míg élünk, egyvalami nem tagad meg
minket: az életünk végéig
egy ütemre dobbanó szívünk


(Eger, 2004)

Szellőztetek.
Hagymát. Szagot.
Pörköltet főzök
Nyitok ablakot
Lentről hangot hallok
Talán fagott...
S mint egy bűzös bár bajai
-fújd bébi!-
vélem hallani
esti mese brummogó
basszus hangjait
E hangszer dallamait...
Ablakom tárva.
Gyermeklelkem árva
jajai -mossál fogat!-
köpi a maci
s nyálcsurogva
vesznek csapba életem
Ételszagú könnysikolyai.